A Hulladékcsökkentési Héten

A Hulladékcsökkentési Hét közepén írom ezt. Pár nap, és indul a Szoknyagyár újrahasznosított szoknyákkal és kiegészítőikkel, környezettudatos nőknek.

Már régóta követek fenntartható ruhamárkákat, fenntartható ruhatárral foglalkozó influenszereket, divatújságírókat. Egyre többen foglalkoznak ezzel, egyre többen ismerik fel a divatipar káros hatásait, és vannak, akik tenni is igyekeznek ellene. 

A magyar egyetemeken is vannak már fenntartható divattal foglalkozó szakok, specializációk, a stílustanácsadás, színtanácsadás a reneszánszát éli, egyre többek vállalnak be fenntartható öltözködéssel kapcsolatos kihívásokat, alakítanak ki kapszulagardróbot, sorra indulnak a ruhacsere programok, alternatív használtruha üzletek. 

Tudom, persze, hogy amit én látok, az egy véleménybuborék, tudom, hogy bár az én látókörömben nagyon sokan foglalkoznak ezekkel a témákkal, de a nagy többség, a nagy tömeg ingerküszöbét nem érik el a chilei Atacama sivatag fotói, a bangladeshi ruhagyári munkások tragédiáiról, életkörülményeiről szóló cikkek.

Rengeteg még a tennivaló, rengeteg ember szemét kellene felnyitni, de úgy gondolom, hogy haladunk. (Persze, azt én nem tudom megítélni, mennyi időnk van, és ahhoz képest mennyivel kellene gyorsabban haladnunk.)

Bár alapból is optimista személyiség vagyok, de lehet, hogy azért vagyok bizakodó, mert nem csak sajnálom magunkat, hanem csinálom. Igyekszem ehhez a szemléletformáló munkához én is hozzájárulni a saját eszközeimmel a Kétfecske keretein belül. Folyamatosan mennek a textiles játszóházak, gyerekprogramok, az idei nyáron született jó pár hulladékmentes, újrahasznosított ruha egyedi megrendelésre, egyedi méretre és igényekre. 

Hulladékmentes és újrahasznosított.

A fenntartható divatiparnak számos ága van, újabban nagyon népszerű például a biopamut ruházat, de egyre több új, környezettudatos alapanyagot fejlesztenek, létezik már ökobambusz, gombabőr, fedeznek fel újra régi dolgokat, mint pl. a len, kender, a növényi textilfestés és létezik rengeteg egyéb érdekesség, amikről én még nem is hallottam. 

Nagyon jók ezek az újítások, én mégsem ezeket választottam. Az én utam a hulladékmentesség és az újrahasznosítás. 

Ez nem vélemény ezekről a felsorolt módszerekről, nem negatív minősítés. Csupán annyi, hogy nekem, a körülményeimből adódóan erre van lehetőségem: rengeteg szép alapanyag vesz körül, nagyon sajnálnám, ha a kukában végeznék. És ennek látom a legtöbb értelmét: abból dolgozom, ami már úgyis megvan, és a hulladékba kerülne.

Itt van minden a kezem ügyében, hát akkor legyen belőle szoknya. És akinek fontos a környezettudatosság, a hulladékcsökkentés, tessék, itt hozzájuthat:

A cikkben szereplő fotókat Iliás-Nagy Katalin készítette.