Jó szoknyát viselni

Jó szoknyát viselni! Jó szoknyát viselni!
Te érzed ebben a szójátékot?

Jó szoknyát viselni, így hát én szoknyát viselek az év 364 napján. Ez nem direkt volt, így hozta az élet, egyszer csak, úgy 10 éve, nyár vége felé észrevettem, hogy hónapok óta nem volt rajtam nadrág. Akkor meg mért ne folytassam? - gondoltam, és aztán így maradtam, szoknyásan. Nagyon jó, élvezem, ezerféleképpen lehet variálni, rétegezni, bonyolítani. Szerintem ez tök jó játék, poén, jelmez, polgárpukkasztás.

És van egy fontos gyakorlati haszna is: hogy azóta nem voltam fölfázva! Ez komoly! Előtte mindig fájt a derekam, a hasam, mert hiába vettem a farmernadrágokra mindenféle gyapjú, kötött, thermo és egyéb derékmelegítőket. Semmi sem segített. De a szoknya, az igen. 

Nem sokkal ez előtt a szoknyás nyár előtt kaptam egy varrógépet a férjemtől, és kezdtem el szoknyákat varrni, először magamnak, majd a néptáncos társaimnak is, alsószoknyát, próbaszoknyát, pendelyt. Ez a varrás is úgy volt, hogy elkezdtem, aztán így maradtam.  

Gyerekkoromban sokat forgolódtam varrónők körül, Anyám is sokat varrt nekünk, kötöttek, horgoltak, hímeztek a család nőtagjai, szóval ebben nőttem fel. Minket is tanított a Nagymamám: mikor 5 unokára kellett vigyáznia, és már nem bírt velünk, akkor leültetett kötni, zoknit stoppolni. Nem csak a két lányt, a fiúkat is!  

A környezettudatosság is csak úgy jött, amikor családot alapítottunk és gyerekem született, akkor kezdett el érdekelni ez: először az élelmiszerek, öko tisztítószerek, majd fokozatosan az energiatudatosság és a többi...  

A hulladékmentességet, az újrahasznosítást, azt hiszem, elmondhatom, hogy a józan paraszti ész felől közelítem meg. Minek kidobni azt, ami már úgyis megvan, és újat venni helyette? Minek pazarolni dolgokat, amikor vigyázhatunk is rájuk? Amikor meg is lehet javítani? Minek termelni a hulladékot, szennyezni a környezetet, mikor a gyerekemnek még szüksége lesz a Földre, és amúgy sem nehézség vigyázni rá? 

A sok alsószoknyavarrás után, amikor megvarrtam életem első komolyabb ruháját, a saját rábaközi viseletemet, akkor jöttem rá, hogy vagy meg kell tanulni varrni normálisan, vagy abba kell hagyni az egészet. Szerencsére pont indult női szabó képzés esti tagozaton, amit elvégeztem. 

Nos, a szoknyahordás és a szoknyavarrás valahogy nálam együtt jár: mindig találok szép anyagokat, amikből szép szoknyát lehet csinálni. De nekem már annyi van, hogy nincsen szükségem többre. Nem lehet az enyém a világ összes szoknyája! De közben a szebbnél szebb anyagokat sajnálnám, ha a szemétben végeznék. 

És ha már csinálom, akkor igyekszem jól, úgy, hogy a környezetnek is jó legyen, meg a társadalomnak, a Földnek, az Emberiségnek, és így tovább... Törekszem a hulladékmentességre, minél kevesebb új kellék vásárlására. 

Nem vagyok divattervező, sőt, tulajdonképpen a divat nem is érdekel, sose érdekelt (mindig hippi voltam). Sokat gondolkoztam azon, hogy mi vagyok, azt hiszem, kreatív szabónak mondanám magam. Nem én fogom feltalálni a spanyolviaszt, nem fogok őrületesen megújító dolgokat piacra dobni. Mindig meglévő, használt anyagokból dolgozom, hagyományos szabásvonalakból indulok ki, de mindig a hulladékmentesség a cél, és az, hogy ha csinálom, akkor ne ártsak vele a bolygónknak. Igyekszem, hogy jó szoknyákat varrjak.

Hát így született a Szoknyagyár. Gyártom a szoknyákat, hadd legyen másnak is! Ha másnak is fontos a fenntarthatóság, ha más is környezettudatosan akar öltözködni, akkor tessék, innen lehet!

És így lett a “Jó szoknyát viselni” kettős értelmű szójáték.  

Jó szoknyát viselni. Jó szoknyát viselni. 

A cikkben lévő fotókat Gaál Anikó Aniki Design készítette, modell Hegedűs Bori.